~ 5. RÉSZ

(Cassandra szemszög)

-Igazán köszönöm, hogy...na szóval, köszönök mindent.-fészkelődtem a kocsiban, soha nem szerettem az esték ezen részét.
-Aranyos vagy mikor zavarban érzed magad.-fogta meg kezem Ross és lassan ajkához emelte, majd egy puszit lehelt rá.
-Csodálkozol? Ha így viselkedsz és ilyeneket mondasz nekem, az sem lenne meglepő ha kigyulladna az arcom.-nevettem fel zavaromban és a ruhám alját kezdtem piszkálni.-Tudod minden rossztól eltekintve ami ma este történt, igazán jól éreztem magam.-utaltam a vissza fele jövet közbeeső hamburgerezésre és fagyizásra.
-Én is jól éreztem magam. Soha nem láttam még lányt aki ilyen pofátlanul, könnyedén benyom három sajtburgert.-vigyorgott és volt egy érzésem, hogy baromira élvezi mikor kínos helyzetbe hozhat.
-Ezzel nem dicsekszik az ember.-rántottam vállat és kinéztem az ablakon.
-Min gondolkodsz?-fektette tenyerét combomra, amitől egy pillanatig a lélegzetem is elállt.
-Soha nem nyíltam meg senki előtt sem ilyen hamar, mint előtted.-csatoltam ki magam, hogy jobban felé fordulhassak.-De egyszerűen úgy éreztem ez a helyes. Mikor rád nézek egyfajta béke tölt el, amire oly nagyon szükségem van.
-Örülök neki.-mosolygott rám kedvesen és én egy percig elgondolkoztam azon, mivel érdemeltem ki, hogy ez a srác most itt üljön mellettem és hallgassa a sok szarságot amit mondok.-Figyelj én tényleg napokig ellenék ebben a kocsiban melletted, de szerintem a szüleid már nagyon aggódnak miattad.-simított végig arcomon és tényleg láttam tekintetében, hogy nehéz neki a búcsú. A búcsú ami nem másnapig tart, hanem hónapokig.
-Hiányozni fogsz.-bukott ki belőlem és mire észhez tértem már késő volt visszaszívni.
-Muszáj neked ennyire megnehezítened az aranyos szövegeddel ezt az elköszönést?-temette arcát tenyerébe. Kissé kínosnak éreztem a szituációt mivel nem ezt a reakciót vártam, de szenvedésem hamar tovaszállt mikor felnézett és közelebb hajolt.-Te is hiányozni fogsz nekem. Piszkosul és a legszarabb, hogy most kell elmennem mikor ennyire magaménak érezlek.-lehelete az arcomat cirógatta és ha lehetséges még közelebb hajolt miközben ajkaink továbbra sem értek össze.-Megfoglak csókolni Cassandra.-suttogta úgy, hogy beleremegtem.
-Tudom.-válaszoltam azonnal.
-Ha ezt megteszem nincs visszakozás. Ígéred?-nézett mélyen szemeimbe.
-Ígérem.-nem tudom meddig meredtünk még egymás szemébe, de váratlanul ért mikor a finom lágy csók helyett Ross, erősen, durván, szenvedélyesen kezdte falni ajkaim. Hogy tetszett, az egy enyhe kifejezés, egyenesen megőrültem tőle. Többet akartam belőle, de tudtam, hogy ma nem fog megtörténni és ettől kis csalódás lepett el. Levegő hiány miatt szakadtunk el egymástól. Mind ketten úgy lihegtünk mintha kilométereket futottunk volna le.
-Tönkre teszel, te lány.-szántotta végig ujjaival a haját.
-Ennek roppantul örülök.-mondtam és most én tapadtam szájára.


(pár nap múlva)

(Ross szemszög)

-Szívás ez a nap.-nézett ki a busz ablakon Riker.-Egész nap szakad az eső.-csapott az üvegre és visszaült a helyére.
-Úgy csinálsz mintha még nem éltél volna meg ilyen napokat.-dünnyögött telefonját szorongatva Rydel.
-Látom ismételten jó hangulata van az én hugicámnak.-dobta meg egy párnával és elnyúlt a kanapén.
-Ő Ross láttad a mai Tomw's cikket?-nézett rám idegesen Rydel.
-Nem.-válaszoltam unottan.-Mi van benne?
-Cassandra.-azonnal felpattantam és nővérem mellé telepedtem és cseppet sem zavart, hogy így Riker lábára kell ülnöm és ahogy elnéztem őt sem.
-Mi az szar?-csattantam fel mikor megláttam a cikk alján lévő képet, amin Cassandra épp egy srácot csókol aki tuti, hogy nem én vagyok. A fickó a fotósnak háttal állt, így nem láttam az arcát, de jobb is mivel hamarosan úgy is átrendezem.
-Ebből még nem kell levonni semmit.-zárta be a riportot Rydel.-Te vagy az aki igazán tudhatnád, hogy ezek a firkászok mi mindent nem képesek összehordani, csak azért, hogy a naiv emberek megvegyék az újságukat.
-De ez egy kép bazdmeg! Egy kép! Ezen nincs mit kitalálni!-üvöltöttem. Felvettem a kabátom és kiléptem a szakadó esőbe, hangosan becsapva magam után a busz ajtaját. Ennyi lettem volna neki? Alig pár napja utaztunk el és már is talált magának valaki mást? Nem ez nem lehetséges...vagy...vagy még is? De hisz olyan ártatlan és ő maga mondta, hogy nem bízik meg akárkiben akkor...akkor vagy hazudott nekem vagy...Az Istenit, de hisz az egy kép...és ezek az újságírók nem olyanok akik kockáztatnák a hírnevüket holmi össze fabrikált képpel úgy, hogy a hitelességét meg sem kérdőjelezem.
-Told már vissza a segged a hülye buszba!-jött ki utánam Rocky akinek több esze volt és egy esernyőt tartott a feje fölött.
-Átvágta a fejem!-ordítottam rá és belemarkoltam a hajamba.
-És erre az a megoldás, hogy kiállsz az esőbe és várod, hogy beléd csapjon egy villám hátha az mindent megold majd?-nagyon nem volt most szükségem bátyám gúnyos szavaira, így ha az volt a célja, hogy mondandójával megnyugtasson eléggé melléfogott.-Mit akarsz most tenni?-kérdése visszahozott a valóságba ahol még mindig kinn álltunk a szakadó esőben miközben villámok cikáztak fejünk fölött.
-Azt amit ő tett velem.
-Még csak fel sem hívod, hogy esetleg megmagyarázza a dolgokat?-értetlenkedett Rocky.
-Ó, de nagyon is felhívom, de nem fogok neki szólni egy szót sem a képről.-semmi mást nem éreztem csak a mérhetetlen csalódást és düht ami elborította az agyam.
-Hülyeséget fogsz csinálni.-állt elém testvérem.
-Tudom, de kurvára nem érdekel.-löktem arrébb és visszamentem a lakóbuszba.


(Cassandra szemszög)

-Mindent felkutattam, de nem találom azt az újságírót.-tette kezét vállamra apa.
-Most mi a szart csináljak?-teljesen el voltam keseredve.-Mi lesz ha Ross meglátja azt a képet? Vagy a szülei vagy a testvérei? Biztosan egy kis ribancnak fognak nézni, aki mihelyst lelép a barát a színről keres egy másikat.-roskadtam le a fotelbe és arcomat tenyerembe temetve sírtam.
-Biztosan fel fog hívni, hogy számon kérjen és te szépen elmondod a történetet.-simogatta meg hajam nyugtatólag szülőm.
-Mi van ha nem hiszi el? Apa az a kép valódi.
-Igen valódi. De már több mint négy éve készült és ha megtudja, hogy ki van melletted egészen biztosan nem fogja megkérdőjelezni a szavadat.-remény töltött el apám szavai hallatán. Talán Ross majd higgadtan kezeli a dolgokat és megtudjuk beszélni ezt az egészet mint két felnőtt ember.


(Ross szemszög)

-Fogadom, hogy nem beszélek csúnyán és, hogy elmosok magam után.-tette szívére kézét Riker.
-Fogadom, hogy nem röhögök többet Rydel-en ha leesik az ágyról és fogadom, hogy továbbra is piszkálni fogom Ratliffot amiatt, hogy horkol.-mondta Rocky.
-Fogadom, hogy akárhányszor alkalmam nyílik rá megütöm Rockyt és fogadom, hogy kevesebbet böfögöm.-szólalt fel Ratliff.
-Fogadom, hogy aranyosabb leszek és fogadom, hogy mindig ugyan ilyen maradok.-tapsikolt Rydel elégedetten mire mi fiúk összenéztük és megcsóváltuk fejünket.
-Te jössz Ross.-bökött oldalba Riker. Elgondolkodtam egy percre, hogy mi legyen az a két dolog amit megfogadok míg a turné tart, de nem kellett sokat agyalnom azon, hogy rájöjjek mi a fő célom.
-Fogadom, hogy elérem, Cassandra szerelmes legyen belém és fogadom, hogy az amit én fogok érezni Cassandra Lincoln iránt csak FOGADÁSBÓL lesz SZERELEM.

~ 4. RÉSZ

(Cassandra szemszög)

Az embernek vannak olyan napjai mikor kivétel nélkül mindentől ideges lesz. A kinti falevelek csörgésétől amit a hülye szél fúj ide-oda, vagy a kukásautó távolodó morgásától. És ez a mai nap az életemben pontosan ilyen. Mielőtt ítélkeznétek, nem, nem jött meg pusztán ilyen a kedvem, nincs rá orvosi magyarázat.


-Jobbra van a gázpedál mami!-üvöltöttem dühösen az ablakon kihajolva. Miért kell nekem mindig a legnagyobb dugóba belekeverednem, mikor éppen sietek valahová és a valahová a munkahelyem? Apa tuti kinyír, őt egyáltalán nem érdekli mi akadályozott, ha defektet kaptam és elkéstem azt mondaná "miért nem cserélted ki gyorsabban", ha rosszul lettem volna azt mondaná "szedjem össze magam" mindenre van valami jó kis magyarázata.-Az ég áldja már meg, elindult a sor nagyanyám!-kiabáltam tovább mikor láttam, hogy a többi autó már rég a sztráda végén jár. Nagy nehezen elindult az előttem lévő is amit egy morcos, ősz hajú néni vezetett aki tulajdonképpen ki sem látszott a kormány mögül. Az ilyeneket miért engedik vezetni? Ha traffipax volt valahol akkor nagyon megszívtam mert minden sebességkorlátozást túlléptem, de most ez érdekelt a legkevésbé. Ma érkezik az egyik, ha nem a legnagyobb befektető cég az államban és muszáj időben odaérnem a tárgyalásra. Mielőtt feltennék magukban a kérdést igen részben, rendezvényszervező cég vagyunk, de van egy kisebb leányvállalatunk is ami viszont részvények vásárlásával, adásával és befektetéssel foglalkozik. Ott a dolgunk az, hogy megnézzük milyenek a valuta értékek és ha egy cég megfelelő összeggel rendelkezik, azonnal lecsapunk rájuk és megvesszük őket, így gyarapodik az egész vállalkozás, egyszóval így terjeszkedhetünk.
-Késtél nyolc percet.-nyomta kezembe apám az ujjnyi vastag kartonmappát.
-Tudom.-lihegtem mint egy kutya és bevágódtam az irodájába.
-Öt perc múlva legyél a konferencia teremben ott majd megbeszéljük a továbbiakat.-nagyon jól tudtam mit jelent az, hogy "megbeszéljük a továbbiakat". Azt, hogy kurva nagy szarban vagyok. Átvettem a kosztümöm, megfésülködtem és megigazítottam a sminkem ami a nagy rohanásban teljesen elkenődött. Miután szalonképesnek ítéltem magam elindultam a lift felé ami egyenes a huszonnegyedik emeletre repített fel.
-Jó reggel Ms. Lincoln.-köszönt udvariasan Ms. Pettyfer a recepciós.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá barátságosan és mikor már elhaladtam mellette futólépésben haladtam végig a folyosón.
-Te vezeted a tárgyalást.-fordult felém komor arccal apám mikor beléptem a tágas helyiségbe.
-Mi?-csak ennyit tudtam kinyögni. A többi kérdés valahogy nem talált kiutat a torkomból. Mi az, hogy én vezetem? Én? De miért? Miért nem te? Hol van Mr. Howard akinek ez a dolga?
-Kirúgtam.-ez az egy szó visszarántott a valóságba.
-Kit rúgtál ki és miért?-ráncoltam homlokom.
-Howard-ot. Nem tűröm, hogy valaki olyan dolgozzon mellettem akinek bármi köze van Col Howard-hoz.-az értetlenség után, düh szántott végig testemben.
-Ezt nem teheted vele. Ne őt büntesd amiért a fia egy seggfej.-fakadtam ki.-Apa nem dobhatod csak úgy az utcára mint valami haszontalan tárgyat. Kulcsfontosságú ember volt és nem mellesleg a te jobb kezed.-tettem hozzá halkan az utolsó mondatot.
-Nem azért mondtam el, hogy vitatkozzunk ezen. Meghoztam egy döntést és nem áll szándékomban mássá tenni ezt.-ennyi, a témát lezártuk, vagyis szülőm hangja erről árulkodott. Tudtam, hogy nem érdemes vele harcba szállni, hisz semmi mást nem értem volna el vele, csak azt, hogy még engem is elküldjön mérgében.
-Apa kérlek, ne hozz ilyen helyzetbe.-temettem tenyerembe arcom.-Felelősnek érzem magam azért amit tettél.
-Te érzed magad felelősnek? Az Istenit Cassandra annak az embernek a fia megerőszakolt!-üvöltött teli torokból. Megsemmisülve ültem a bőrszékben és csak bámultam ki az üvegfalon.
-Attól, hogy elbocsájtottad még nem tetted meg nem történté a dolgot.-suttogtam.
-Nem ebben igazad, van. De legalább nem kell néznem azt az arcot ami olyan kísértetiesen egyforma annak a mocskos hímringyónak a képével.-csapott az asztalra.-Eddig is fontolgattam ezt a lépést, de az utolsó csepp a pohárban a két nappal ezelőtti vacsora volt. Soha többet nem érhet hozzád az a nyomorult. Ha így tesz a saját kezemmel ölöm meg.-megrémisztett, igen megrémültem a saját apámtól, de leginkább a helyzet súlyosságától.


(Ross szemszög)

-Ez olyan szomorú.-sóhajtott nagyot Rydel és az utolsó bőröndjét is lehozta szobájából.-Olyan mintha elköltöznénk.-adta át apának a csomagot.
-Tulajdonképpen pontosan ezt csináljuk.-jegyezte meg Riker miközben szájába tömte szendvicse utolsó darabkáját is.-Szerintem tök izgi az egész.-vigyorgott teli szájjal. Szerintem is az volt, de valami még sem stimmelhetett bennem hisz boldogságom nem volt felhőtlen. Majdnem fél évig leszünk távol L.A-től és habár néha hazalátogatunk, sok időt fogunk az országúton, egy buszban tölteni.
-Ne legyél már ilyen búskomor.-lökött meg kedvesen Rydel.
-Te ezt úgy sem érted.-léptem arrább és kimentem a kertbe. Soha nem okozott problémát az, hogy elutazzak ebből a városból most meg majdnem sírva fakadok? Mi a jó büdös franc történik velem?


(Cassandra szemszög)

Megvettük a céget és hatalmunk azonnal érvényesült is mikor apa kirúgta az egyik ott dolgozót mivel állítólag szexuálisan zaklatta az egyik takarítót. Kezdenek kissé eldurvulni a dolgok én pedig kezdek teljesen kifordulni önmagamból. Legszívesebben üvöltöznék és tiltakoznék az ellen, hogy mindig a képembe nyomják a "megerőszakolt" szót. Igen ezt tették velem, de már nem most. Túlléptem rajta, én akivel ez az egész megtörtént, akkor azok akik még csak hírül sem tudhatják mit éltem, át miért nem tesznek ugyan így? Leragadtak a múltban és nem tudnak előrelépni, hogy végre a jelenre koncentrálhassanak ahol, én éppen most ütöttem nyélbe egy több millió dolláros üzletet. De apa még csak meg sem dicsért, nem ő éppen kirúgott valakit akit nem is ismert. Ki kell szabadulnom ebből a madárkalitkából. Egyedül kell lennem, gondolkoznom és kicsit kiengedni a fáradt gőzt. Ilyenkor általában elmegyek az utcában lévő konditerembe, de most sokkal izgalmasabb dologra vágyom.
-Készülsz valahová?-lépett be szobámba anya és jó alaposan végig mért.-Nem túl rövid ez a szoknya egy kicsit?-húzta fel szemöldökét.
-Nem érdekel túlságosan.-rántottam meg vállam és felvittem még egy kis rúzst ajkaimra.
-Úgy nézel ki mint egy utcalány.-fintorgott anyu.
-Helyes.-mosolyogtam rá pimaszul, majd felkaptam kabátom, táskám és elhaladtam mellette.-Majd jövök valamikor, egyedül megyek.-pusziltam meg és még mielőtt utamat állta volna leszaladtam a lépcsőn, felkaptam a kocsi kulcsom és elindultam az éjszakába.És akkor még nem is sejtettem mit hoz az este további része...

(Ross szemszög)

Mi a szart csinálok? Egyáltalán jó háznál járok? Még egyszer megnéztem a házszámot és miután megbizonyosodtam róla, hogy jó helyen vagyok felléptem a verandára, vettem egy nagy levegőt és megnyomtam a csengőt.
-Micsoda meglepetés.-nyitott ajtót Mr. Lincoln.-Mi járatban Ross?-tárta ki jobban az ajtót így jelezve, hogy kerüljek beljebb.
-Csak...csak...-mond már meg miért jöttél, te hülye súgta bennem egy hang.-Csak elszerettem volna köszönni öntől és Cassandratól mielőtt elutazunk.-na nem is voltam olyan szörnyű. Ugye?
-Nagyon kedves gesztus ez tőled, de Cassandra épp az imént távozott.-olyan csalódottság ült rám mint mikor egy gyerek mosolyogva kezdi kibontani a karácsonyi ajándékát, de végül nem azt kapja amire vágyott.
-Ó hát ez esetben nem is zavarnék.-álltam egyik lábamról a másikra zavaromban.
-Jaj ne legyél már ilyen félszeg. Kocsival jöttél?-kérdezte miközben a hűtőhöz lépett.
-Nem taxival uram.
-Akkor ihatsz.-húzott elő két üveg sört.-Gondolom szereted a sört.
-Igen uram.-kezdtem kissé felengedni.
-Uram, uram. Mint valami múltszázadi filmben. Ryan ha kérhetlek.-adta át az egyik jéghideg üveget.-Egészségedre.
-Egészségedre.-koccintottuk össze italainkat majd leültünk a kanapéra és beszélgettünk egy kicsit a bandáról utána pedig a sportról. Olyan érzésem volt mintha Ryan a második apám lenne.
-Nem veszi fel a rohadt telefonját!-kiabált valaki az emeletről.-Ó bocsánat nem láttam, hogy vendégünk van.-szabadkozott azonnal Mrs. Lincoln mikor meglátott.-Ross milyen jó újra látni.-hát nekem nem igazán, gondoltam magamban.
-Ki nem veszi fel a telefont?-kortyolt bele sörébe Ryan.
-Cassandra. Már vagy ezerszer hívtam, de nem veszi fel és aggódom, hogy valami hülyeséget csinálhatott.-ült le kétségbeesetten az egyik fotelbe az asszony.
-Biztos valamelyik barátjával ment.-vont vállat Ryan.
-Egyedül ment.-suttogta Mrs. Lincoln. Mint a villámcsapás olyan hirtelen csattant fel Ryan.
-Hogy a picsába engedhetted el egyedül?
-Nem tehettem mást, nem...nem tudtam megakadályozni.-dadogta és elkezdett folyni könnyei.
-Kérem.-léptem közéjük.-Tudja hová ment?-fordultam az összeomlott nő felé.
-Azt hiszem a Mc'nois-ba. De nem biztos.
-Nyugodjon meg.-mosolyogtam rá biztatóan.-Ryan kölcsön tudnád adni a kocsidat, azt hiszem sejtem merre lehet az a bár?-fordultam a férfihoz.-Tudom, hogy ittam de...
-Ott a kulcs a pulton, menny gyorsan.-vágott mondanivalómba. Felkaptam a kabátom és a kulcsot tenyerembe véve elindultam az utcán parkoló autóhoz. Hát nem kis járgány volt, egy bazi nagy terepjáró, de most ez érdekelt a legkevésbé.


(Cassandra szemszög)

Igen pont erre van szükségem, gondoltam miközben beléptem a zsúfolt helyiségbe. Sötétségre, zajra, szabadságra. Nem is foglalkoztam az ivással azonnal a táncparkett közepére vetettem magam és minden erőmet beleadva kezdtem magam produkálni. Több pasas is jó alaposan végig mért és észrevettem, hogy egyre közelebb merészkednek. Ez kell nekem, átlépnem a határokat, most az egyszer a magam ura vagyok. Több test fogott körül és mindent végig tapintottak rajtam csak értek. Izmos karok vettek körül. Mikor az egyik ágyékához dörzsölődtem éreztem, hogy nem múlt el nyom nélkül a kis táncom. Ez még magabiztosabbá tett, de mikor megfordultam már csak egy férfi állt előttem, de ő szorosan tartott a csípőmnél fogva. Nem éreztem magam veszélyben, túl sokan voltak ahhoz körülöttem, hogy innen valaki szemtanúk nélkül elráncigálhasson. Tovább táncoltam és ismét hátat fordítottam neki, mikor éreztem, hogy a keze eltűnt és a többi pár döbbenten néz a hátam mögé. Azonnal megpördültem és sokként ért amit ott láttam. Ross ütötte rúgta a táncpartnerem aki mint egy rongybaba hagyta, hogy bántsák.
-Ross! Ross állj le!! Ross!-ráncigáltam el vállánál fogva.-Higgadj már le!-üvöltöttem rá mikor végre abbahagyta a tiltakozást.-Mit csinálsz itt?-vontam kérdőre miközben magam előtt toltam, kifelé a tömegből. Mikor kiértünk az utcára, szó nélkül megragadta a karom és az egyik sikátorba húzott. Ha bárki ezt tette volna velem sikítottam volna és elrohanok ahogy csak tudok, de tudtam, hogy Ross nem bántana.-Miért tetted ezt?-kérdeztem immár halkabban. Nem nézett rám, de mellkasa gyorsan járt fel-le, és úgy vette a levegőt mint aki most futotta le a maratont. Keze ökölbe szorult és akkor láttam meg hogy bütykei vértől mocskosak.-Ross megsérül...
-Bántott az a barom?-üvöltött rám és a falnak szegezett. Két kezét a fejem mellé tette, úgy támasztotta magát.
-Csak...csak..táncoltunk, ennyi az egész.-motyogtam.-Nem történt semmi.-tettem hozzá azonnal.
-Úr isten.-fújta ki hangosan a levegőt és ellépett mellőlem.-Mikor megláttam, hogy az a barom fogdos és....és te meg hagyod. Soha nem voltam még olyan dühös mint ott akkor.-szavaitól azonnal forróság öntött el és kezdte melengetni testem.-Dühvel tölt el, hogyha egy idegen hozzád ér vagy ha egy régi ismerősöd megölel. Mert én akarok a helyében lenni.-fordult meg.-Érted? Én akarok az lenni aki végig taperol, én akarok az lenni aki boldoggá tesz és aki mosolyt csal az arcodra, én akarok lenni akinek elsírod a bánatod, én akarok lenni aki mellett biztonságban érzed magad, és én akarok az lenni akit te csókolsz.-fejezte be halkan. Még a lélegzetem is elállt szavai hallatán. Könnybe lábadt a szemem és nem csináltam mást csak a falhoz léptem és háttal annak lecsúsztam a hideg, nedves járdára. Tudtam mit érez Ross, mert egy részben én is ezt éltem át, de túl gyorsan történt ez az egész és én még csak át sem gondolhattam mit kéne tennem ha ebbe a helyzetbe kerülök.-Mondj valami, kérlek. Akármit.-hangja esdeklő volt.
-Ross te holnap elutazol.
-Ó a kurva életbe nagyon jól tudom, de nem ezt akarom tőled hallani.-borult térdre előttem.
-Hát akkor mit?
-Mi történt veled amiért ennyire nem bízol meg senkiben sem? Ki volt az és mit tett veled.
-Mit sem számít az.-fordítottam el fejem, hogy ne kelljen szemébe néznem.
-Rohadtul számít, mert ha megtudom ki az, megkeresem és a szart is kiverem belőle.
-Nem kell megvédened.-vágtam rá azonnal és nagy nehezen felálltam.-Nem kell mindenkinek megvédenie! Ami megtörtént megtörtént, azon már nem lehet változtatni és annyira unom már, hogy minden nap a múltamat élem meg! Lépjünk már túl és ne foglalkozzunk azzal mi történt!-kiabáltam remény vesztve.-Megerőszakoltak bazdmeg!-ordítottam rá.-Most boldog vagy?-löktem meg, minek következtében elterült a földön.-Boldog vagy, hogy megtudtad? Most már mondhatod, hogy "ó szegényt megerőszakolták majdnem megölték", te is neki kezdhetsz a sajnálkozásnak!-ültem rá lovagló ülésben és elkezdtem a mellkasát püfölni.-Na halljam! Mond már, hogy mennyire sajnálod!-elkapta karom és szorosan az oldalam mellé szorította.
-Nem fogom azt mondani.-hajolt közelebb.-Minek a sajnálkozás? Nem segít az már rajtad, nem törli ki a történteket csak minden nap ismét segít felidézni azt a szörnyűséget.-ült fel, de én még mindig ölében ültem.
-Sajnálom, hogy így kiakadtam.-mondtam remegő hangon mikor rájöttem hogyan is viselkedtem az előbb.-Nem ez vall rám.
-Semmi baj.-simított végig arcomon.-Hazaviszlek.-kelt fel a földről, de nem engedett el.
-Most már elengedhetsz.-nevettem fel mikor éreztem, hogy a lábaim nem érintik a talajt.
-Nem akarlak.-nézett mélyen szemembe, és valahogy tudtam, hogy most nem a testi kontaktusról beszél.
 

~ 3. RÉSZ

(két nap múlva)

(Ross szemszög)

-Elég mély benyomást tetettek Lincoln-nékra srácok.-lépett be apa a nappaliba, kezében telefonjával.-Kedves R5 na meg persze, kedves szülők. Örömmel vennénk, ha a holnapi céges összejövetelen tiszteletüket tennék és persze játszanának az esti rendezvényen. Több lemezkiadó cég vezetője is hivatalos a partira így nem csak szórakozásra kerülhet sor, hanem remek döntésekre is. Mély tisztelettel: Ryan Anthoni Lincoln
-Hát ez király!-pacsizott össze Rocky és Riker.
-Szmokingban úgy is olyan jól festek.-húzta ki magát Ratliff és Rydel-re kacsintott.
-Remélem tudjátok, hogy ez a vacsora meghatározó lesz a további karrieretekre nézve.-egy percre mindenki elhallgatott és mérlegeltük apám szavait. Igaza van, hisz ideje kibontakoznunk és túllépnünk az országhatárokat. Nem csak a turné hozhatja meg számunkra a várva várt sikert, hanem ez a parti is. És általában az ilyen rendezvényeket köttetnek meg a legjobb üzletek és nekünk most pont erre van szükségünk...SIKERRE.


-Olyan mintha az északi sarkon lennénk öt pingvinnel.-nézett végig rajtunk nővérem.-De annyira nem vészes mint gondoltam.-rántotta meg vállát és beszállt az autóba.
-Rohadt kényelmetlen ez a cucc.-rángattam csokornyakkendőmet és kényelmesen elhelyezkedtem a bérelt limuzinban.
-Csak szerintem szürreális ez a helyzet?-sóhajtott nagyot Riker.
-Szerintem nem baj ha egy kicsit vegyülünk a nagyágyúkkal.-gondolkodott hangosan Ratliff.-Srácok itt egy bazi nagy lehetőség és mi lennénk a világ legnagyobb barmai ha nem élnénk ezzel.-és Ratliff-nak tökéletesen igaza volt.
-Hát srácok egy nagy kalappal mindenkinek.-fújta ki hangosan a levegőt Riker és biztatóan ránk mosolygott.


(Cassandra szemszög)

-Milyen bájos teremtés a lányod Ryan.-nézett rám elismerően Mr. Howard.
-Napról napra szebb és ez nem szülői elfogultság.-csókolt homlokom apám.-Fogadnád a vendégeket?-súgta és az ajtó felé mutatott.
-Hát persze.-mosolyogtam erőltetetten és elindultam a bejárat felé. Pár perc bájolgás után hangos szuszogás ütötte meg fülem.
-Nocsak kit látnak szemeim?-tényleg többet kellene imádkoznom, hogy az Isten egyszer is kegyes legyen velem. Gyűlöltem ezt a hangot, a szőr felállt a hátamon és a hányinger kerülgetett, de vettem egy mély levegőt és felé fordultam.
-Col.-biccentettem és vissza fordultam az érkező vendégek felé, hátha így veszi a célzásom, hogy el lehet húzna a búsba. De nem, nem értette mivel nem, hogy elment volna még közelebb jött és leheletét már tarkómon éreztem.
-Megváltoztál.-búgta nyálas hangon, miközben kezét csípőmre csúsztatta, próbáltam eltaszítani magamtól, de nem jártam sikerrel. Ekkor éreztem meg a büdös sör és bor egyvelegének szagát amit árasztott magából.
-Col kérlek szépen menny hátrébb, vagy menny haza nekem mindegy, de ha még egyszer hozzám érsz egy határozott mozdulattal úgy tökön rúglak, hogy nemzőképtelen leszel.-sziszegtem fogaim közt, miközben bágyadtan mosolyogtam a megérkező vendégekre.
-Remélem az ágyban is ilyen vad vagy.-csókolt bele nyakamba.
-Tűnj innen.-löktem hátrébb dühösen.
-Ne lökdöss, te kis kur...
-Cassandra!-hálásan az égre emeltem szemem és apámra néztem.-Minden rendben?-fürkészte arcom, miközben az övéről ordított az aggodalom.
-Jobb lenne ha Mr. McGuild a fiára figyelne és nem arra a velem egy idős szőke csajra.-sóhajtottam nagyot és megöleltem szülőmet.
-Mit csinált?-kérdezte miközben rángott a feszültségtől.
-Kérlek apa. Apa nézz rám.-fordítottam magam felé arcát.-Nem lesz semmi baj. Ígérem.-mosolyogtam rá és lábujjhegyre állva megpusziltam.


(Ross szemszög)

Láttam, láttam azt a barmot aki végig tapizta Cassandrat miközben a lány próbálta ellökni magától. Láttam és legszívesebben a betonba verném a fejét annak a seggfejnek.
-Minden rendben?-fogta meg kezem Rydel.-Idegesnek tűnsz.
-Mert az is vagyok.-fújtattam és határozott léptekkel elindultam a bejárat felé, mikor Cassandra arrébb lökte a fickót aki megtántorodott, de egyensúlyát visszanyerve fenyegetően a lány arcába mászott. Átverekedtem magam a lépcsőn kialakult tömegen, de mire odaértem Cassandra már apja karjaiban volt a pasas pedig eltűnt. A nyomorék kapott még egy esélyt.
-Mr. Lincoln.-üdvözöltem hálás mosollyal a férfit.
-Ross nagy örömmel tölt el, hogy itt látlak.-engedte el a még mindig karjában tartott lányát és kezet fogott velem.-A testvéreit merre hagyta?-nézett a hátam mögé.
-Még kint vannak.-válaszoltam, de tekintetem le sem vettem a nekem háttal álló szőkeségről.
-Nos akkor őket is üdvözölnöm kell. Bocsássatok meg.-hagyott ott minket és kilépett a fagyos estébe.
-Jól vagy?-hangom a kelleténél kissé durvábban csengett.
-Hogy érted ezt?-fordult végre felém és akkor megláttam csillogó szemeit, azt könnyektől csillogó gyönyörű szempárt.
-Tudod nagyon jól.-léptem hozzá közelebb.-Bántott?-suttogtam, úgy, hogy csak mi halljuk.
-Nem most.-hajtotta le fejét.
-Nem fog többet hozzád érni.-jelentettem ki határozottan és még egy lépéssel közelebb mentem hozzá.
-Ezt te nem igen tudod megakadályozni.-nézett ridegen szemembe. Már megint az a fagyos tekintet mintha egy álarc mögé bújna akárhányszor feszült helyzetbe kerül.
-Nem kell megjátszanod az erős lányt Cassandra.-ragadtam meg karját és magamhoz húztam.
-De igen, nagyon is meg kell.-rántotta ki magát fogásomból és elviharzott mellettem.

Azt est további részében nem találkoztunk. A fellépésünk nagyon jól sikerült ennek eredményeként több lemezkiadó cég is ajánlatot tett, de ez engem most rohadtul nem érdekelt. Több kicseszett órán keresztül nem csináltam mást mint pásztáztam a termet, de sehol nem láttam meg az ismerős alakot.
-Hazament.-állt meg mellettem hirtelen Mr. Lincoln.
-Mi történt?-nem is próbáltam tagadni, hogy nem tudom kiről van szó.
-Nem érezte jól magát.-rántotta meg vállát, de valahol sejtettem, hogy ezt csak a formalitás kedvéért mondta.-Nézd Ross látom, hogyan nézel a lányomra, ezért mondom azt, hogy ne a külső alapján ítéld meg őt. A leggyönyörűbb nő akit ismerek, de szépsége ereje semmi ahhoz képest a sok szörnyűséghez képest amit át kellett élnie az utóbbi években.
-Nem egészen értem amit mond.-ráncoltam homlokom és most már teljes testtel felé fordultam.
-Add a kezed.-sóhajtott nagyot és zsebéből elővarázsolt egy tollat.-Ne vágj már ilyen értetlen képet. Egy üzletembernél mindig kell, hogy legyen íróeszköz, hisz el sem tudnád képzelni az alkohol hatására hány szerződés születik a mai este folyamán.-bizonytalanul felé nyújtottam jobbom, mire ő tenyérrel felfelé fordította és elkezdett számokat írni rá.-Cassandra mobilszáma.-engedte el karom.-Hívd fel és ha elmondja mi történt vele, bizalmába fogad, akkor valami olyat tesz amit már egy ideje nem tett.
-És ha nem mondja el?
-Akkor beállhatsz a többi fiú mögé a sorba.-nem szóltam semmit. Előkaptam telefonom és kirohantam a hátsó kertbe. Néhány ember lézengett a füves területen és a hangos kacagásokból és összefüggéstelen beszédből ítélve nem éppen a legjózanabbul.


(Cassandra szemszög)

A forró fürdő után, egy puha törülközőbe bugyolálva lecsoszogtam a konyhába és készítettem magamnak egy teát. Leültem az egyik fotelbe és lábamat magam alá húzva szürcsölni kezdtem a meleg italt. Gondolom érthetetlen a viselkedésem. Választ viszont csak azok tudnak rá, akik ismerik az eddigi életem és most nem a sikertörténetemre gondolok, hanem az undorító, kegyetlen múltamról. Magam elé meredve gondolkoztam, miközben hagytam, hogy első könnyeim elhagyják otthonukat és végig fussanak arcomon. Nem töröltem le őket, minek, hisz itt úgy sem lát senki. Elmélkedésemből telefonom csengése húzott ki. Ismeretlen szám....kinyomva. Vissza dobtam magam mellé, de megint megszólalt és ismét ismeretlen...kinyomva. Csak nem hagyta abba így kénytelen voltam fogadni a hívást és csak reménykedtem abban, hogy nem az áll a vonal másik végén akire gondolok.
-Halló?-még saját magam is megrémülök hangom hallatán.
-Úr isten Cassandra. Jól vagy?
-Ross?-szipogtam és értetlenül felálltam.-Mit akarsz?
-Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e. Beszéltem apáddal és azt mondta nem jól érezted magad ezért...
-Te beszéltél az apámmal?-hirtelen pánik tört rám, hisz jól ismerem szülőmet. Könnyen eljár a szája, még egy idegennek is néha kikottyant egy-két bizalmas információt ha nincs a helyzet magaslatán. És most kitudja mennyit ivott, nem nagy ivó ezért könnyen a fejébe száll még a legkisebb mennyiségű pezsgő is.-Mit mondott?-meg sem vártam válaszát.-Mit mondott?-kérdeztem immár kiabálva.
-Hé, hé nyugodj meg nem mondott semmit ezen kívül csak, hogy hívjalak fel és beszéljek vele valami fontos dologról.-azonnal mentegetőzni kezdett én pedig megkönnyebbültem, hogy apa nem mondott Ross-nak semmit sem rólam.-Tehát?
-Mi tehát?
-Elmondasz nekem valamit?
-Nem.-vágtam rá azonnal, talán túl indulatosan.
-Rendben. De ide figyelj Cassandra Lincoln. Nem érdekel a rideg pillantásod amivel mindig illetsz, mert tudom jól, hogy ez csak álca. Egyszer rájövök, hogy mi elől bujkálsz ha akarod ha nem. Segíteni fogok, melletted leszek és most lehet egy nyálas fickónak fogsz tartani, de ez van. Nem tudom mi van benned, de nagyon megfogott és áh mindegy csak...csak...adj egy esélyt, hogy jobban megismerjelek, mert tudom, hogy te valójában nem vagy ilyen komoly magabiztos lány mint amilyennek mutatod magad. És remélem arra is rájössz, hogy ez nem feltétlenül baj.-szavai hallatán ismét könnybe lábadt szemem.
-Ne várd, hogy három heti ismeretség után minden titkomat felfedem előtted.-nevettem erőltetetten és visszahuppantam a bőrfotelbe.
-Dehogy várom, csak segíteni akarok. Ahogy apád mondta, azt akarom, hogy a bizalmadba fogadj.-suttogta mintha rajtunk kívül valaki más is hallaná azt amit mond. Meg sem tudtam szólalni, egyszerűen nem jött ki hang a torkomon és mire felocsúdtam már megszakította a vonalat...

~ 2. RÉSZ

(két hét múlva)

(Ross szemszög)

Ez a fagyos tekintet amivel Cassandra illet mióta beléptem a szobába, már kezd kissé idegesíteni. Nem hiszem el, hogy valaki húsz évesen ilyen komolyan tud viselkedni több órán keresztül és csak meg sem erőlteti magát.
-Mint látják mindent pontosan összeírtunk, levezettünk, megszerveztünk. Így önöknek lényegében már csak össze kell pakolniuk és be kell szállniuk a turnébuszba.-fejezte be mondandóját Cassandra.
-Csak ámulunk és bámulunk.-ocsúdott fel anya.-Hihetetlen, hogy milyen ügyesen, precízen meg tudta szervezni a turnét.
-Kérem, ez a dolgom.-szerénykedett a lány, pedig van mire büszkének lennie. Nem mindenki tudta volna így leszervezni a dolgokat még ha több évi tapasztalat is van a háta mögött, de neki sikerült pedig lefogadom most lépett ki a gimiből.
-És mi lesz azzal, hogy valakit ki kell rendelni mellénk?-szólalt fel Riker.-Azt említették, hogy ha harminc állomásnál több lesz akkor jön velünk valaki.-legszívesebben medve ölelésben részesíteném volna bátyámat, hisz ez a kérdés már bennem is megformálódott csak sehogy sem tudta kinyögni.
-Erre a beavatkozásra szerencsére nem lesz szükség.-válaszolt Mr. Lincoln lánya helyett.-Mindent megszerveztünk és bízunk benne, hogy a kapcsolatainknak köszönhetően semmi baj nem történik a távollétükben. Mindenesetre a lányom és én is figyelemmel fogjuk kísérni útjukat és ha bármi történne mi innen is megtudjuk oldani vagy ha nem azonnal küldünk valakit bárhol is legyenek.-mosolygott ránk biztatóan. Csalódott vagyok, nem ezt akartam hallani. Valahogy jobban örülnék neki ha mondjuk Cassandra lenne az a szerencsés aki velünk tarthat. Akkor alkalmam nyílna megmutatni neki az ágyam és talán még hagynám is, hogy kipróbálja. Azután pedig végig...
-Nos akkor ennyi lett volna.-állt fel Cassandra.-Reméljük sikeres lesz az útjuk és, hogy lesz még alkalmunk találkozni és közelebbről megismerkedni.
-Na azt én is remélem.-bukott ki belőlem. Hirtelen mindenki elhallgatott és felém fordult.-Már mint azt, hogy jó lesz a turné.-hebegtem össze vissza. Miért kell nekem mindig leégnem ha ez a csaj a közelemben van?
-További szép napot!-köszöntek el és kiléptek a teremből.
-Hát ez simábban ment mint gondoltam.-fújta ki magát apa és elégedett mosolyra húzta száját.-Egyszerűen fantasztikus amit apa és lánya művelnek.-és ebben nagyon igaza volt. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan meg tudták szervezni a dolgokat. Az utat, a buszt, a koncerteket és az azok közti rajongótalálkákat, az interjúkat, rádiós fellépéseket és még egy kis szabadidőt is beiktattak a szoros menetrendbe. Összességében azt a teljesítményt hozták amit ettől a nagy sikerű cégtől ellehet várni.

(Cassandra szemszög)

Hogy ez a Ross gyerek milyen egy perverz disznó. Azt hiszi nem ül ki az arcára az ami éppen a fejében jár? Már azt is láttam miként képzeli el, ahogyan szétteszem neki a lábam és megfektet. Pofátlan seggfej.
-Igazán nincs mit. Akkor hamarosan találkozunk a viszontlátásra.-homlok ráncolva fordult apám felé mikor megálltunk egy piros lámpánál.
-Újabb ügyfél?-hangomból akaratlanul is kihallatszik a fáradság.
-Nem.-tette kezét nyugtatólag combomra.-Lynch-ék voltak azok. Meghívtak minket vacsorára.-mosolygott boldogan. Komolyan Istenem, mit tettem amiért ezt érdemlem? Nem reagáltam semmit csak erőltetett mosollyal sebességbe tettem az autót és elindultam.


-Ebben nem mehetsz el egy vacsorára.-állt mögém anya és szemrehányóan végigmért.-Még azt hiszik, hogy nem telik normális ruhára.-mutatott szaggatott farmernadrágomra.
-Anya hányszor mondjam még el, hogy ez direkt ilyen és nem mellesleg nem üzleti vacsorára megyünk.-sóhajtottam fáradtan és tovább fésültem hajam.
-Ha nem öltözöl át nem jössz.-jelentette ki ellenmondást nem tűrő hangon. A tükörben találkozott tekintetünk, de szemébe semmi mást nem láttam csak dühöt.


-Még mielőtt megsértődnél leszögezem, hogy semmi bajom a ruháddal eszméletlenül jól áll, de mi a francnak vetted fel? Talán bálba készültél?-suttogta evés közben Ross.
-Hagyjál.-motyogtam miközben számat szalvétám mögé rejtettem.-Semmi kedvem még téged is elviselni.
-Áu ez fájt.-tette szívére kezét.-Mellesleg kissé rövid nem gondolod?-letekintettem lábamra és észrevettem, hogy vagy tíz centivel feljebb csúszott mint mikor leültem.
-Paraszt.-sziszegtem és lejjebb húztam szoknyám.


(Ross szemszög)

Nem tehetek róla, de élvezet ezt a lányt piszkálni. Olyan tüneményes mikor elpirul vagy éppen ideges.
-Na és Cassandra hová mész tovább tanulni?-kérdezte apa miközben töltött még egy kis bort poharainkba.
-Cassandrat sajnos nem vették fel arra az egyetemre amelyikre menni szeretett volna, így halaszt egy évet.-válaszolt lánya helyett Mrs. Lincoln.
-Hová szerettél volna menni?-kérdezte Rydel érdeklődően.
-Mit sem számít. Nem vették fel és mondanom sem kell mekkora csalódást okozott ezzel.-az utolsó mondat után mindenki Cassandra-ra nézett a lány csak bámult maga elé. Senki nem láthatta rajtam kívül mit művel, de az asztal alatt, bal combján már jókora vörös csíkokat húzott körmével. Nem kiabált, nem szegült ellen az anyjának inkább fájdalmat okozott magának így tartva vissza dühét.-Talán majd jövőre jobban igyekszik és nem fecséreli idejét arra amire nem kellene.-nem bírtam tovább nézni mit csinál. Megfogtam kezét és ölembe rántottam. Nem tiltakozott, de eléggé meglepte tettem. Dús szempillája alól rám pillantott és mintha hálás mosolyra húzódott volna szája. De nem, nem jól láttam vagy ha igen az a mosoly egy szempillantás alatt eltűnt mikor anyja ismét belé döfte hegyes karmait.
-Kérem bocsássanak meg.-lökte el magát Cassandra az asztaltól és kiment a hátsó ajtón.
-Talán ezt otthon is megbeszélhettük volna.-fordult felesége felé Mr. Lincoln.
-Akkor hozhatom a desszertet?-anya hangja a menet közben kialakult feszült csendben szinte mindenkit megijesztett.
-Szólok Cassan...
-Maradjon majd én.-álltam fel azonnal és a lány után mentem. Odakinn már sötét volt és még csak az udvari lámpa sem égett. Némi fény bejött az utcáról, de csak annyi, hogy az ember éppen lássa merre van a medence és a füves rész. Sehol nem találtam Cassandrat pedig még a garázsba is benéztem.
-Itt vagyok.-szipogott. Megfordultam és már is szembe találtam magam vele.
-Anya már tálalja a desszertet.-szólaltam meg nagy nehezen, olyan szép volt.
-Nem igazán vagyok éhes.-suttogott és leült az egyik napozóágyra.-Anya megöl ezért az incidensért.-nevetett erőltetetten és megtörölte szemét.-Na még ez is.-mutatott a kézfején hagyott fekete csíkra, vagyis azt hiszem volt ott egy csík, a sötét miatt nem voltam benne biztos.
-Na várj csak.-térdeltem le elé és magam felé fordítottam arcát. Lehúztam a pulcsim ujját majd óvatosan megtöröltem a szemét.-Hát a semminél jobb.-nevettem el magam.
-Kösz.-mosolyodott el félszegen.-Jobb lenne ha hazamennék.-állt fel. Én nem akartam, esküszöm nem akartam oda nézni, de még is odanéztem. Az a vörös ruha annyira felcsúszott, hogy szinte láttam a bugyiját.
-Hülyéskedsz velem ugye?-mutattam combjaira mire lenézett, de a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy meg lenne illetődve.
-Annyira szarok már rá.-sóhajtott nagyot, de azért rendbe hozta magát.
-Húha nem gondoltam volna, hogy te tudsz csúnyán beszélni.-döbbentem le, de boldogsággal töltött el, hogy végre szívből felnevetett.
-Durvább is szoktam lenni.-nézett rám kihívóan.
-Mint például?-hajtottam oldalra fejem és úgy mértem végig.
-Mint például nagy élvezetek közepette.-az állam hangosan koppant a padlón, persze átvitt értelemben eme kijelentése hallatán.
-Te nagyon utálsz engem igaz?-nyögtem fel és muszáj volt valami másra koncentrálnom és nem elképzelnem mikor tényleg nagy élvezetek közepette van. Nem válaszolt csak vigyorogva vissza ment a házba engem pedig otthagyott a fantáziámmal együtt a sötét kertben.

(Cassandra szemszög)

-Nagyon élveztük a ma estét. Köszönjük a vendégszeretetüket.-fogott apa kezet Mr.Lynch-el.
-Megtiszteltetés.-biccentett anyámnak és nekem.
-Viszlát.-köszöntem el majd elindultunk a kocsi felé.
-Még találkozunk.-állt meg előttem Ross, majd mikor elment mellettem megfogta kezem és valamit kis papír féleséget nyomott a markomba. A hátsó ülésen ülve, meggyőződve arról, hogy nem figyelnek rám szüleim széthajtottam a kis papírfecnit és csak mosolyogni tudtam azon ami rajta állt.

Nagy élvezetek közepette igaz? :D Hát én szívesen hallanék a szádból mást is mondjuk azt, hogy"Ross" vagy "Ez az Ross", de egyenlőre az is elég lesz ha felhívsz, apádnak megvan a telefonszámom.
UI: a fekete szempillaspirálos és még nem tudom milyenes pulcsim miatt küldöm a tisztító számláját. :D 
Jó éjt! 
Ross, de neked megengedem, hogy bébinek szólíts ;)

~ 1. RÉSZ

Egy gyors ecsetvonás a szemhéjamon és már készen is vagyok az ügyfelek fogadására. Külsőleg. A belsőm korántsem fest olyan fényesen mint a jól összeszedett páncélom amit tovább tartott megcsinálni mint a szüleimnek engem. A gyomrom folyamatosan bukfenceket hány és mintha a szívem valahová a torkom környékére kúszott volna. Nagy levegőt veszek majd ellépek a teljes alakos tükör elől és elindulok felkutatni apámat. A hosszú sötét folyosókon már szinte otthon érzem magam így a fényviszonyok vagy inkább azok hiányával is könnyedén rálelek szülőmre aki, mint szinte mindig most is telefonját szorongatja füléhez. Az órámra mutatva jelzem, hogy fogja rövidre tárgyalását mivel fogytán van az időnk és a kuncsaftok mar megérkeztek.

-Újabb megbízás?-mosolyogtam apura mikor elégedett fejjel zsebébe csúsztatta telefonját.

-Ez több annál. Talán még nagyobb sikert hoz ez az egy ügy, mint az összes többi együtt véve.-szeme szinte ragyogott és látszott rajta, képzeletében már számolgatta a munkáért kapott "csekély" összeget. 

-Először ezen legyünk túl, utána a többi is szóba jöhet.-karoltam belé és elindultunk a tárgyalóterembe.

-Tudod most pont úgy viselkedsz mint anyád, sőt még úgy is nézel ki.-állt elém mielőtt beléptünk volna a szobába.

-Remélem ezt bóknak szántad.-húztam el számat és már szinte toporzékoltam idegességembe.

-Kicsim még csak húsz éves vagy nem kellene ilyen nagy presztízsű munkával foglalkoznod. Talán lazíthatnál mondjuk hétvégenként délután.-miközben magyarázott két keze közé fogta arcom és mélyen szemembe nézett.

-Hagyd, hogy dolgozzam.-léptem el előle.-Így legalább valami hasznomat is leled.-zártam le a témát és benyitottam a terembe.

(Ross szemszög)

Idegesen járkáltam fel alá a szobában miközben arra vártunk, hogy az a híres neves cég végre tiszteletét tegye előttünk.

-Idegesítesz Ross!-csattant fel Rydel és szúrósan rám nézett.-Ülj már le végre a seggedre és nyugodj meg.-fogta meg karom és szinte levágott a mellette lévő székbe.

-Mi van ha nem vállalnak el minket? Nincs időnk más szervezők után nézni.-rágtam megmaradt körmeimet.

-Biztos, hogy elvállalnak hisz már szinte bele is egyeztek.-próbált csillapítani Riker.

-Így van.-jelent meg szinte végszóra egy magas kosztümös, szőke hajú lány.-Jó napot! A nevem Cassandra Lincoln ő pedig az apám Ryen Lincoln.-mutatott az akkor belépő férfira.

-Önnel beszéltem telefonon?-kérdezte anya kikerekedett szemekkel.

-Igen asszonyom.-nevette el magát a lány.-Kissé meglepetnek tűnik.

-Te meg túl fiatalnak.-bukott ki Ellington-ból.

-Biztosíthatom önöket afelől, hogy ez egy cseppet sem változtat a tényeken.-szólalt fel Cassandra apja.-A lányom fiatal kora ellenére szinte már a szakma egyik nagy alakja így bátran ajánlom szolgálatukba.-tetszett ahogy a lány, apja szavai hallatán kissé elpirult, látszott rajta, hogy nincs elszállva magától, tudja értékelni a kedves szavakat. Mire észbe kaptam a fülig vörös lányból ismét megközelíthetetlennek tűnő jégkirálynő vált, aki határozottan lépett a mellettem felállított projektorhoz.

-Akkor térjünk rögtön a tárgyra.-kapcsolta be a gépet.-Önök egy turné lebonyolítása ügyébe kerestek fel minket.-hangja szinte hasította a levegőt. Úgy beszélt mintha valami tárgyaláson lennénk, ijesztő volt így látni egy, szinte velem egykorú lányt. Még sem tudtam róla levenni a tekintetem. Szőke fürtjeit hatalmas kontyba állította feje tetején, így már azt is megtudtuk, hogy hosszú haja van. Fekete kosztümje szinte második bőrként tapadt rá, főként melléhez és fenekéhez amit meg is csodálhattam, mikor elfordult diát váltani. Határozott léptekkel járt kelt a hatalmas szobában így hosszú, vékony lábait is megnézhettem amik szinte végtelennek tűntek a fekete magassarkúban.-Ön esetleg tudja?-ábrándozásomból nyolc szempár zökkentett ki kiknek tekintete alatt szinte megperzselődtem.

-Khm. Megismételné még egyszer azt amit mondott.-mozgolódtam székemben és legszívesebben az asztal alá bújtam volna szégyenembe.

-Hát persze.-mosolygott rám erőltetetten a szőke szépség, és úgy nézett rám mintha nagyon is tudná mi terelte el figyelmem.-Az imént arról volt szó, hogy hány állomást terveznek a turnéra.

-Azt hiszem negyvenet.-gondolkoztam el.-De talán kevesebb, de nem értem ennek mi a jelentősége egy kalap alá vesszük mindet.

(Cassandra szemszög)

-Ha harmincnál több koncert lebonyolításáról van szó ki kell rendelnünk önök mellé egy állandó segítőt és szervezőt aki kézben tartja a dolgokat ha esetleg valami baj történne. Nehéz mindent egy irodából elintézni uram.-megrökönyödve nézett rám, mire agyamban visszapörgettem azt amit mondtam hátha talán furcsán fogalmaztam volna. De nem, nem találtam hibát monológomba.

-Uram? Ez komoly? Szinte egy idősek vagyunk.-nevetett fel kínosan és a többiek felé fordult támogatást várva.

-Minden ügyfélt magázunk, nem ön az egyetlen aki ezen meglepődik, de ez amolyan szakmai formalitás.-zártam rövidre magyarázatom és a diavetítőhöz léptem.-Mint látják egy teljes stratégiát állítottunk össze. Minden helyen keresünk és szerencsénkre jobbára találtunk is megfelelő termet a koncertekhez és ezen procedúra elkezdéséhez már csak az önök beleegyezése szükséges.

Miután részletesen ismertettem velük a dolgokat elégedetten dőltem hátra székembe, és már csak arra vártam, hogy az eléjük csúsztatott lapot aláírják.

-Teljesen meg vagyunk elégedve a terveivel Ms. Lincoln.-fogott velem kezet az egyik szülő.-Nagyon örültünk.

-Részemről a szerencse.-mosolyogtam kedvesen és egy bólintással jeleztem apámnak, hogy innentől vegye át az irányítást.-Nagyon örültem a találkozásnak. További szép napot.-csaptam hónom alá mappám és kiléptem a teremből. Örömömbe szinte táncoltam volna, de azt szerintem nem igazán díjazták volna a cég további alkalmazottjai akik a folyosókon jártak keltek. Apa irodájába érve szinte letéptem magamról a kényelmetlen kosztümöt és kiléptem a lábsanyargató és kínzóan magassarkú fekete cipőmből. Hatalmas sóhajtottam mikor talpam alatt megéreztem a puha szőnyeget. Előhalásztam farmeromat, pólómat és miután magamra kaptam őket szoros kontyomból is elkezdtem kiszedegetni a hajtűket. Megmasszíroztam fejbőröm majd feltettem napszemüvegem és táskámat felkapva már rohantam is a kocsimhoz.

-Na így már sokkal jobb.-a mély hang irányába fordultam ami a hátam mögül jött.

-Valamit esetleg nem értett?-nyitottam ki kocsim ajtaját, de mielőtt beszálltam volna megragadta a karom.

-Igen. Miért nem érti meg, hogy utálom ha velem egykorúak magáznak.-vigyorgott rám pimaszul.

-És ön miért nem érti meg, hogy így kell tennem?-rántottam ki kezem szorításából és beültem autómba.

-Ross Lynch.-nyújtotta hirtelen jobbját. 

-Tudom ki maga.-fújtattam dühösen.

-A szülei nem tanították meg az illedelemre.-hajolt közelebb.-Ross Lynch.

-Cassandra Lincoln.-adtam meg magam és kezet fogtam vele.-Most pedig ha megbocsájtasz haza szeretnék menni.-löktem arrább és az előtt becsaptam a kocsi ajtaját mielőtt megakadályozta volna.

(Ross szemszög)

Makacs egy nő, de ez a tulajdonsága még vonzóbbá teszi a szemembe. Szinte égek a vágytól, hogy jobban megismerjem ezt a, látszatra határozott lányt kinek a szemem mégis félénkséget sugároz.

-Holnap is ilyen későig dolgozol?-kopogtam be az ablakon, mire lehúzta azt és mosolyogva rám nézett.

-Annyira rohadtul nincs közöd hozzá, hogy az elmondhatatlan. És örülnék ha végre hagynád, hogy kitolassak ebből a hülye parkolóból.-nem emelte fel hangját még is veszélyesnek tűnt, még egy jó pont a csajnak, hogy még egy férfit is meg tud rémiszteni puszta hangtechnikával.

-Hamarosan találkozunk.-kacsintottam rá.

-Ne állj addig féllábon.-indította be a kocsit majd elhajtott. Miután nem láttam már a szürke kocsit az utcában, mosolyogva sajátom felé vettem az irányt és elképzeltem milyen lesz ezt a lányt egyszer megcsókolni.