~ 5. RÉSZ

(Cassandra szemszög)

-Igazán köszönöm, hogy...na szóval, köszönök mindent.-fészkelődtem a kocsiban, soha nem szerettem az esték ezen részét.
-Aranyos vagy mikor zavarban érzed magad.-fogta meg kezem Ross és lassan ajkához emelte, majd egy puszit lehelt rá.
-Csodálkozol? Ha így viselkedsz és ilyeneket mondasz nekem, az sem lenne meglepő ha kigyulladna az arcom.-nevettem fel zavaromban és a ruhám alját kezdtem piszkálni.-Tudod minden rossztól eltekintve ami ma este történt, igazán jól éreztem magam.-utaltam a vissza fele jövet közbeeső hamburgerezésre és fagyizásra.
-Én is jól éreztem magam. Soha nem láttam még lányt aki ilyen pofátlanul, könnyedén benyom három sajtburgert.-vigyorgott és volt egy érzésem, hogy baromira élvezi mikor kínos helyzetbe hozhat.
-Ezzel nem dicsekszik az ember.-rántottam vállat és kinéztem az ablakon.
-Min gondolkodsz?-fektette tenyerét combomra, amitől egy pillanatig a lélegzetem is elállt.
-Soha nem nyíltam meg senki előtt sem ilyen hamar, mint előtted.-csatoltam ki magam, hogy jobban felé fordulhassak.-De egyszerűen úgy éreztem ez a helyes. Mikor rád nézek egyfajta béke tölt el, amire oly nagyon szükségem van.
-Örülök neki.-mosolygott rám kedvesen és én egy percig elgondolkoztam azon, mivel érdemeltem ki, hogy ez a srác most itt üljön mellettem és hallgassa a sok szarságot amit mondok.-Figyelj én tényleg napokig ellenék ebben a kocsiban melletted, de szerintem a szüleid már nagyon aggódnak miattad.-simított végig arcomon és tényleg láttam tekintetében, hogy nehéz neki a búcsú. A búcsú ami nem másnapig tart, hanem hónapokig.
-Hiányozni fogsz.-bukott ki belőlem és mire észhez tértem már késő volt visszaszívni.
-Muszáj neked ennyire megnehezítened az aranyos szövegeddel ezt az elköszönést?-temette arcát tenyerébe. Kissé kínosnak éreztem a szituációt mivel nem ezt a reakciót vártam, de szenvedésem hamar tovaszállt mikor felnézett és közelebb hajolt.-Te is hiányozni fogsz nekem. Piszkosul és a legszarabb, hogy most kell elmennem mikor ennyire magaménak érezlek.-lehelete az arcomat cirógatta és ha lehetséges még közelebb hajolt miközben ajkaink továbbra sem értek össze.-Megfoglak csókolni Cassandra.-suttogta úgy, hogy beleremegtem.
-Tudom.-válaszoltam azonnal.
-Ha ezt megteszem nincs visszakozás. Ígéred?-nézett mélyen szemeimbe.
-Ígérem.-nem tudom meddig meredtünk még egymás szemébe, de váratlanul ért mikor a finom lágy csók helyett Ross, erősen, durván, szenvedélyesen kezdte falni ajkaim. Hogy tetszett, az egy enyhe kifejezés, egyenesen megőrültem tőle. Többet akartam belőle, de tudtam, hogy ma nem fog megtörténni és ettől kis csalódás lepett el. Levegő hiány miatt szakadtunk el egymástól. Mind ketten úgy lihegtünk mintha kilométereket futottunk volna le.
-Tönkre teszel, te lány.-szántotta végig ujjaival a haját.
-Ennek roppantul örülök.-mondtam és most én tapadtam szájára.


(pár nap múlva)

(Ross szemszög)

-Szívás ez a nap.-nézett ki a busz ablakon Riker.-Egész nap szakad az eső.-csapott az üvegre és visszaült a helyére.
-Úgy csinálsz mintha még nem éltél volna meg ilyen napokat.-dünnyögött telefonját szorongatva Rydel.
-Látom ismételten jó hangulata van az én hugicámnak.-dobta meg egy párnával és elnyúlt a kanapén.
-Ő Ross láttad a mai Tomw's cikket?-nézett rám idegesen Rydel.
-Nem.-válaszoltam unottan.-Mi van benne?
-Cassandra.-azonnal felpattantam és nővérem mellé telepedtem és cseppet sem zavart, hogy így Riker lábára kell ülnöm és ahogy elnéztem őt sem.
-Mi az szar?-csattantam fel mikor megláttam a cikk alján lévő képet, amin Cassandra épp egy srácot csókol aki tuti, hogy nem én vagyok. A fickó a fotósnak háttal állt, így nem láttam az arcát, de jobb is mivel hamarosan úgy is átrendezem.
-Ebből még nem kell levonni semmit.-zárta be a riportot Rydel.-Te vagy az aki igazán tudhatnád, hogy ezek a firkászok mi mindent nem képesek összehordani, csak azért, hogy a naiv emberek megvegyék az újságukat.
-De ez egy kép bazdmeg! Egy kép! Ezen nincs mit kitalálni!-üvöltöttem. Felvettem a kabátom és kiléptem a szakadó esőbe, hangosan becsapva magam után a busz ajtaját. Ennyi lettem volna neki? Alig pár napja utaztunk el és már is talált magának valaki mást? Nem ez nem lehetséges...vagy...vagy még is? De hisz olyan ártatlan és ő maga mondta, hogy nem bízik meg akárkiben akkor...akkor vagy hazudott nekem vagy...Az Istenit, de hisz az egy kép...és ezek az újságírók nem olyanok akik kockáztatnák a hírnevüket holmi össze fabrikált képpel úgy, hogy a hitelességét meg sem kérdőjelezem.
-Told már vissza a segged a hülye buszba!-jött ki utánam Rocky akinek több esze volt és egy esernyőt tartott a feje fölött.
-Átvágta a fejem!-ordítottam rá és belemarkoltam a hajamba.
-És erre az a megoldás, hogy kiállsz az esőbe és várod, hogy beléd csapjon egy villám hátha az mindent megold majd?-nagyon nem volt most szükségem bátyám gúnyos szavaira, így ha az volt a célja, hogy mondandójával megnyugtasson eléggé melléfogott.-Mit akarsz most tenni?-kérdése visszahozott a valóságba ahol még mindig kinn álltunk a szakadó esőben miközben villámok cikáztak fejünk fölött.
-Azt amit ő tett velem.
-Még csak fel sem hívod, hogy esetleg megmagyarázza a dolgokat?-értetlenkedett Rocky.
-Ó, de nagyon is felhívom, de nem fogok neki szólni egy szót sem a képről.-semmi mást nem éreztem csak a mérhetetlen csalódást és düht ami elborította az agyam.
-Hülyeséget fogsz csinálni.-állt elém testvérem.
-Tudom, de kurvára nem érdekel.-löktem arrébb és visszamentem a lakóbuszba.


(Cassandra szemszög)

-Mindent felkutattam, de nem találom azt az újságírót.-tette kezét vállamra apa.
-Most mi a szart csináljak?-teljesen el voltam keseredve.-Mi lesz ha Ross meglátja azt a képet? Vagy a szülei vagy a testvérei? Biztosan egy kis ribancnak fognak nézni, aki mihelyst lelép a barát a színről keres egy másikat.-roskadtam le a fotelbe és arcomat tenyerembe temetve sírtam.
-Biztosan fel fog hívni, hogy számon kérjen és te szépen elmondod a történetet.-simogatta meg hajam nyugtatólag szülőm.
-Mi van ha nem hiszi el? Apa az a kép valódi.
-Igen valódi. De már több mint négy éve készült és ha megtudja, hogy ki van melletted egészen biztosan nem fogja megkérdőjelezni a szavadat.-remény töltött el apám szavai hallatán. Talán Ross majd higgadtan kezeli a dolgokat és megtudjuk beszélni ezt az egészet mint két felnőtt ember.


(Ross szemszög)

-Fogadom, hogy nem beszélek csúnyán és, hogy elmosok magam után.-tette szívére kézét Riker.
-Fogadom, hogy nem röhögök többet Rydel-en ha leesik az ágyról és fogadom, hogy továbbra is piszkálni fogom Ratliffot amiatt, hogy horkol.-mondta Rocky.
-Fogadom, hogy akárhányszor alkalmam nyílik rá megütöm Rockyt és fogadom, hogy kevesebbet böfögöm.-szólalt fel Ratliff.
-Fogadom, hogy aranyosabb leszek és fogadom, hogy mindig ugyan ilyen maradok.-tapsikolt Rydel elégedetten mire mi fiúk összenéztük és megcsóváltuk fejünket.
-Te jössz Ross.-bökött oldalba Riker. Elgondolkodtam egy percre, hogy mi legyen az a két dolog amit megfogadok míg a turné tart, de nem kellett sokat agyalnom azon, hogy rájöjjek mi a fő célom.
-Fogadom, hogy elérem, Cassandra szerelmes legyen belém és fogadom, hogy az amit én fogok érezni Cassandra Lincoln iránt csak FOGADÁSBÓL lesz SZERELEM.