~ 3. RÉSZ

(két nap múlva)

(Ross szemszög)

-Elég mély benyomást tetettek Lincoln-nékra srácok.-lépett be apa a nappaliba, kezében telefonjával.-Kedves R5 na meg persze, kedves szülők. Örömmel vennénk, ha a holnapi céges összejövetelen tiszteletüket tennék és persze játszanának az esti rendezvényen. Több lemezkiadó cég vezetője is hivatalos a partira így nem csak szórakozásra kerülhet sor, hanem remek döntésekre is. Mély tisztelettel: Ryan Anthoni Lincoln
-Hát ez király!-pacsizott össze Rocky és Riker.
-Szmokingban úgy is olyan jól festek.-húzta ki magát Ratliff és Rydel-re kacsintott.
-Remélem tudjátok, hogy ez a vacsora meghatározó lesz a további karrieretekre nézve.-egy percre mindenki elhallgatott és mérlegeltük apám szavait. Igaza van, hisz ideje kibontakoznunk és túllépnünk az országhatárokat. Nem csak a turné hozhatja meg számunkra a várva várt sikert, hanem ez a parti is. És általában az ilyen rendezvényeket köttetnek meg a legjobb üzletek és nekünk most pont erre van szükségünk...SIKERRE.


-Olyan mintha az északi sarkon lennénk öt pingvinnel.-nézett végig rajtunk nővérem.-De annyira nem vészes mint gondoltam.-rántotta meg vállát és beszállt az autóba.
-Rohadt kényelmetlen ez a cucc.-rángattam csokornyakkendőmet és kényelmesen elhelyezkedtem a bérelt limuzinban.
-Csak szerintem szürreális ez a helyzet?-sóhajtott nagyot Riker.
-Szerintem nem baj ha egy kicsit vegyülünk a nagyágyúkkal.-gondolkodott hangosan Ratliff.-Srácok itt egy bazi nagy lehetőség és mi lennénk a világ legnagyobb barmai ha nem élnénk ezzel.-és Ratliff-nak tökéletesen igaza volt.
-Hát srácok egy nagy kalappal mindenkinek.-fújta ki hangosan a levegőt Riker és biztatóan ránk mosolygott.


(Cassandra szemszög)

-Milyen bájos teremtés a lányod Ryan.-nézett rám elismerően Mr. Howard.
-Napról napra szebb és ez nem szülői elfogultság.-csókolt homlokom apám.-Fogadnád a vendégeket?-súgta és az ajtó felé mutatott.
-Hát persze.-mosolyogtam erőltetetten és elindultam a bejárat felé. Pár perc bájolgás után hangos szuszogás ütötte meg fülem.
-Nocsak kit látnak szemeim?-tényleg többet kellene imádkoznom, hogy az Isten egyszer is kegyes legyen velem. Gyűlöltem ezt a hangot, a szőr felállt a hátamon és a hányinger kerülgetett, de vettem egy mély levegőt és felé fordultam.
-Col.-biccentettem és vissza fordultam az érkező vendégek felé, hátha így veszi a célzásom, hogy el lehet húzna a búsba. De nem, nem értette mivel nem, hogy elment volna még közelebb jött és leheletét már tarkómon éreztem.
-Megváltoztál.-búgta nyálas hangon, miközben kezét csípőmre csúsztatta, próbáltam eltaszítani magamtól, de nem jártam sikerrel. Ekkor éreztem meg a büdös sör és bor egyvelegének szagát amit árasztott magából.
-Col kérlek szépen menny hátrébb, vagy menny haza nekem mindegy, de ha még egyszer hozzám érsz egy határozott mozdulattal úgy tökön rúglak, hogy nemzőképtelen leszel.-sziszegtem fogaim közt, miközben bágyadtan mosolyogtam a megérkező vendégekre.
-Remélem az ágyban is ilyen vad vagy.-csókolt bele nyakamba.
-Tűnj innen.-löktem hátrébb dühösen.
-Ne lökdöss, te kis kur...
-Cassandra!-hálásan az égre emeltem szemem és apámra néztem.-Minden rendben?-fürkészte arcom, miközben az övéről ordított az aggodalom.
-Jobb lenne ha Mr. McGuild a fiára figyelne és nem arra a velem egy idős szőke csajra.-sóhajtottam nagyot és megöleltem szülőmet.
-Mit csinált?-kérdezte miközben rángott a feszültségtől.
-Kérlek apa. Apa nézz rám.-fordítottam magam felé arcát.-Nem lesz semmi baj. Ígérem.-mosolyogtam rá és lábujjhegyre állva megpusziltam.


(Ross szemszög)

Láttam, láttam azt a barmot aki végig tapizta Cassandrat miközben a lány próbálta ellökni magától. Láttam és legszívesebben a betonba verném a fejét annak a seggfejnek.
-Minden rendben?-fogta meg kezem Rydel.-Idegesnek tűnsz.
-Mert az is vagyok.-fújtattam és határozott léptekkel elindultam a bejárat felé, mikor Cassandra arrébb lökte a fickót aki megtántorodott, de egyensúlyát visszanyerve fenyegetően a lány arcába mászott. Átverekedtem magam a lépcsőn kialakult tömegen, de mire odaértem Cassandra már apja karjaiban volt a pasas pedig eltűnt. A nyomorék kapott még egy esélyt.
-Mr. Lincoln.-üdvözöltem hálás mosollyal a férfit.
-Ross nagy örömmel tölt el, hogy itt látlak.-engedte el a még mindig karjában tartott lányát és kezet fogott velem.-A testvéreit merre hagyta?-nézett a hátam mögé.
-Még kint vannak.-válaszoltam, de tekintetem le sem vettem a nekem háttal álló szőkeségről.
-Nos akkor őket is üdvözölnöm kell. Bocsássatok meg.-hagyott ott minket és kilépett a fagyos estébe.
-Jól vagy?-hangom a kelleténél kissé durvábban csengett.
-Hogy érted ezt?-fordult végre felém és akkor megláttam csillogó szemeit, azt könnyektől csillogó gyönyörű szempárt.
-Tudod nagyon jól.-léptem hozzá közelebb.-Bántott?-suttogtam, úgy, hogy csak mi halljuk.
-Nem most.-hajtotta le fejét.
-Nem fog többet hozzád érni.-jelentettem ki határozottan és még egy lépéssel közelebb mentem hozzá.
-Ezt te nem igen tudod megakadályozni.-nézett ridegen szemembe. Már megint az a fagyos tekintet mintha egy álarc mögé bújna akárhányszor feszült helyzetbe kerül.
-Nem kell megjátszanod az erős lányt Cassandra.-ragadtam meg karját és magamhoz húztam.
-De igen, nagyon is meg kell.-rántotta ki magát fogásomból és elviharzott mellettem.

Azt est további részében nem találkoztunk. A fellépésünk nagyon jól sikerült ennek eredményeként több lemezkiadó cég is ajánlatot tett, de ez engem most rohadtul nem érdekelt. Több kicseszett órán keresztül nem csináltam mást mint pásztáztam a termet, de sehol nem láttam meg az ismerős alakot.
-Hazament.-állt meg mellettem hirtelen Mr. Lincoln.
-Mi történt?-nem is próbáltam tagadni, hogy nem tudom kiről van szó.
-Nem érezte jól magát.-rántotta meg vállát, de valahol sejtettem, hogy ezt csak a formalitás kedvéért mondta.-Nézd Ross látom, hogyan nézel a lányomra, ezért mondom azt, hogy ne a külső alapján ítéld meg őt. A leggyönyörűbb nő akit ismerek, de szépsége ereje semmi ahhoz képest a sok szörnyűséghez képest amit át kellett élnie az utóbbi években.
-Nem egészen értem amit mond.-ráncoltam homlokom és most már teljes testtel felé fordultam.
-Add a kezed.-sóhajtott nagyot és zsebéből elővarázsolt egy tollat.-Ne vágj már ilyen értetlen képet. Egy üzletembernél mindig kell, hogy legyen íróeszköz, hisz el sem tudnád képzelni az alkohol hatására hány szerződés születik a mai este folyamán.-bizonytalanul felé nyújtottam jobbom, mire ő tenyérrel felfelé fordította és elkezdett számokat írni rá.-Cassandra mobilszáma.-engedte el karom.-Hívd fel és ha elmondja mi történt vele, bizalmába fogad, akkor valami olyat tesz amit már egy ideje nem tett.
-És ha nem mondja el?
-Akkor beállhatsz a többi fiú mögé a sorba.-nem szóltam semmit. Előkaptam telefonom és kirohantam a hátsó kertbe. Néhány ember lézengett a füves területen és a hangos kacagásokból és összefüggéstelen beszédből ítélve nem éppen a legjózanabbul.


(Cassandra szemszög)

A forró fürdő után, egy puha törülközőbe bugyolálva lecsoszogtam a konyhába és készítettem magamnak egy teát. Leültem az egyik fotelbe és lábamat magam alá húzva szürcsölni kezdtem a meleg italt. Gondolom érthetetlen a viselkedésem. Választ viszont csak azok tudnak rá, akik ismerik az eddigi életem és most nem a sikertörténetemre gondolok, hanem az undorító, kegyetlen múltamról. Magam elé meredve gondolkoztam, miközben hagytam, hogy első könnyeim elhagyják otthonukat és végig fussanak arcomon. Nem töröltem le őket, minek, hisz itt úgy sem lát senki. Elmélkedésemből telefonom csengése húzott ki. Ismeretlen szám....kinyomva. Vissza dobtam magam mellé, de megint megszólalt és ismét ismeretlen...kinyomva. Csak nem hagyta abba így kénytelen voltam fogadni a hívást és csak reménykedtem abban, hogy nem az áll a vonal másik végén akire gondolok.
-Halló?-még saját magam is megrémülök hangom hallatán.
-Úr isten Cassandra. Jól vagy?
-Ross?-szipogtam és értetlenül felálltam.-Mit akarsz?
-Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e. Beszéltem apáddal és azt mondta nem jól érezted magad ezért...
-Te beszéltél az apámmal?-hirtelen pánik tört rám, hisz jól ismerem szülőmet. Könnyen eljár a szája, még egy idegennek is néha kikottyant egy-két bizalmas információt ha nincs a helyzet magaslatán. És most kitudja mennyit ivott, nem nagy ivó ezért könnyen a fejébe száll még a legkisebb mennyiségű pezsgő is.-Mit mondott?-meg sem vártam válaszát.-Mit mondott?-kérdeztem immár kiabálva.
-Hé, hé nyugodj meg nem mondott semmit ezen kívül csak, hogy hívjalak fel és beszéljek vele valami fontos dologról.-azonnal mentegetőzni kezdett én pedig megkönnyebbültem, hogy apa nem mondott Ross-nak semmit sem rólam.-Tehát?
-Mi tehát?
-Elmondasz nekem valamit?
-Nem.-vágtam rá azonnal, talán túl indulatosan.
-Rendben. De ide figyelj Cassandra Lincoln. Nem érdekel a rideg pillantásod amivel mindig illetsz, mert tudom jól, hogy ez csak álca. Egyszer rájövök, hogy mi elől bujkálsz ha akarod ha nem. Segíteni fogok, melletted leszek és most lehet egy nyálas fickónak fogsz tartani, de ez van. Nem tudom mi van benned, de nagyon megfogott és áh mindegy csak...csak...adj egy esélyt, hogy jobban megismerjelek, mert tudom, hogy te valójában nem vagy ilyen komoly magabiztos lány mint amilyennek mutatod magad. És remélem arra is rájössz, hogy ez nem feltétlenül baj.-szavai hallatán ismét könnybe lábadt szemem.
-Ne várd, hogy három heti ismeretség után minden titkomat felfedem előtted.-nevettem erőltetetten és visszahuppantam a bőrfotelbe.
-Dehogy várom, csak segíteni akarok. Ahogy apád mondta, azt akarom, hogy a bizalmadba fogadj.-suttogta mintha rajtunk kívül valaki más is hallaná azt amit mond. Meg sem tudtam szólalni, egyszerűen nem jött ki hang a torkomon és mire felocsúdtam már megszakította a vonalat...