~ 2. RÉSZ

(két hét múlva)

(Ross szemszög)

Ez a fagyos tekintet amivel Cassandra illet mióta beléptem a szobába, már kezd kissé idegesíteni. Nem hiszem el, hogy valaki húsz évesen ilyen komolyan tud viselkedni több órán keresztül és csak meg sem erőlteti magát.
-Mint látják mindent pontosan összeírtunk, levezettünk, megszerveztünk. Így önöknek lényegében már csak össze kell pakolniuk és be kell szállniuk a turnébuszba.-fejezte be mondandóját Cassandra.
-Csak ámulunk és bámulunk.-ocsúdott fel anya.-Hihetetlen, hogy milyen ügyesen, precízen meg tudta szervezni a turnét.
-Kérem, ez a dolgom.-szerénykedett a lány, pedig van mire büszkének lennie. Nem mindenki tudta volna így leszervezni a dolgokat még ha több évi tapasztalat is van a háta mögött, de neki sikerült pedig lefogadom most lépett ki a gimiből.
-És mi lesz azzal, hogy valakit ki kell rendelni mellénk?-szólalt fel Riker.-Azt említették, hogy ha harminc állomásnál több lesz akkor jön velünk valaki.-legszívesebben medve ölelésben részesíteném volna bátyámat, hisz ez a kérdés már bennem is megformálódott csak sehogy sem tudta kinyögni.
-Erre a beavatkozásra szerencsére nem lesz szükség.-válaszolt Mr. Lincoln lánya helyett.-Mindent megszerveztünk és bízunk benne, hogy a kapcsolatainknak köszönhetően semmi baj nem történik a távollétükben. Mindenesetre a lányom és én is figyelemmel fogjuk kísérni útjukat és ha bármi történne mi innen is megtudjuk oldani vagy ha nem azonnal küldünk valakit bárhol is legyenek.-mosolygott ránk biztatóan. Csalódott vagyok, nem ezt akartam hallani. Valahogy jobban örülnék neki ha mondjuk Cassandra lenne az a szerencsés aki velünk tarthat. Akkor alkalmam nyílna megmutatni neki az ágyam és talán még hagynám is, hogy kipróbálja. Azután pedig végig...
-Nos akkor ennyi lett volna.-állt fel Cassandra.-Reméljük sikeres lesz az útjuk és, hogy lesz még alkalmunk találkozni és közelebbről megismerkedni.
-Na azt én is remélem.-bukott ki belőlem. Hirtelen mindenki elhallgatott és felém fordult.-Már mint azt, hogy jó lesz a turné.-hebegtem össze vissza. Miért kell nekem mindig leégnem ha ez a csaj a közelemben van?
-További szép napot!-köszöntek el és kiléptek a teremből.
-Hát ez simábban ment mint gondoltam.-fújta ki magát apa és elégedett mosolyra húzta száját.-Egyszerűen fantasztikus amit apa és lánya művelnek.-és ebben nagyon igaza volt. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan meg tudták szervezni a dolgokat. Az utat, a buszt, a koncerteket és az azok közti rajongótalálkákat, az interjúkat, rádiós fellépéseket és még egy kis szabadidőt is beiktattak a szoros menetrendbe. Összességében azt a teljesítményt hozták amit ettől a nagy sikerű cégtől ellehet várni.

(Cassandra szemszög)

Hogy ez a Ross gyerek milyen egy perverz disznó. Azt hiszi nem ül ki az arcára az ami éppen a fejében jár? Már azt is láttam miként képzeli el, ahogyan szétteszem neki a lábam és megfektet. Pofátlan seggfej.
-Igazán nincs mit. Akkor hamarosan találkozunk a viszontlátásra.-homlok ráncolva fordult apám felé mikor megálltunk egy piros lámpánál.
-Újabb ügyfél?-hangomból akaratlanul is kihallatszik a fáradság.
-Nem.-tette kezét nyugtatólag combomra.-Lynch-ék voltak azok. Meghívtak minket vacsorára.-mosolygott boldogan. Komolyan Istenem, mit tettem amiért ezt érdemlem? Nem reagáltam semmit csak erőltetett mosollyal sebességbe tettem az autót és elindultam.


-Ebben nem mehetsz el egy vacsorára.-állt mögém anya és szemrehányóan végigmért.-Még azt hiszik, hogy nem telik normális ruhára.-mutatott szaggatott farmernadrágomra.
-Anya hányszor mondjam még el, hogy ez direkt ilyen és nem mellesleg nem üzleti vacsorára megyünk.-sóhajtottam fáradtan és tovább fésültem hajam.
-Ha nem öltözöl át nem jössz.-jelentette ki ellenmondást nem tűrő hangon. A tükörben találkozott tekintetünk, de szemébe semmi mást nem láttam csak dühöt.


-Még mielőtt megsértődnél leszögezem, hogy semmi bajom a ruháddal eszméletlenül jól áll, de mi a francnak vetted fel? Talán bálba készültél?-suttogta evés közben Ross.
-Hagyjál.-motyogtam miközben számat szalvétám mögé rejtettem.-Semmi kedvem még téged is elviselni.
-Áu ez fájt.-tette szívére kezét.-Mellesleg kissé rövid nem gondolod?-letekintettem lábamra és észrevettem, hogy vagy tíz centivel feljebb csúszott mint mikor leültem.
-Paraszt.-sziszegtem és lejjebb húztam szoknyám.


(Ross szemszög)

Nem tehetek róla, de élvezet ezt a lányt piszkálni. Olyan tüneményes mikor elpirul vagy éppen ideges.
-Na és Cassandra hová mész tovább tanulni?-kérdezte apa miközben töltött még egy kis bort poharainkba.
-Cassandrat sajnos nem vették fel arra az egyetemre amelyikre menni szeretett volna, így halaszt egy évet.-válaszolt lánya helyett Mrs. Lincoln.
-Hová szerettél volna menni?-kérdezte Rydel érdeklődően.
-Mit sem számít. Nem vették fel és mondanom sem kell mekkora csalódást okozott ezzel.-az utolsó mondat után mindenki Cassandra-ra nézett a lány csak bámult maga elé. Senki nem láthatta rajtam kívül mit művel, de az asztal alatt, bal combján már jókora vörös csíkokat húzott körmével. Nem kiabált, nem szegült ellen az anyjának inkább fájdalmat okozott magának így tartva vissza dühét.-Talán majd jövőre jobban igyekszik és nem fecséreli idejét arra amire nem kellene.-nem bírtam tovább nézni mit csinál. Megfogtam kezét és ölembe rántottam. Nem tiltakozott, de eléggé meglepte tettem. Dús szempillája alól rám pillantott és mintha hálás mosolyra húzódott volna szája. De nem, nem jól láttam vagy ha igen az a mosoly egy szempillantás alatt eltűnt mikor anyja ismét belé döfte hegyes karmait.
-Kérem bocsássanak meg.-lökte el magát Cassandra az asztaltól és kiment a hátsó ajtón.
-Talán ezt otthon is megbeszélhettük volna.-fordult felesége felé Mr. Lincoln.
-Akkor hozhatom a desszertet?-anya hangja a menet közben kialakult feszült csendben szinte mindenkit megijesztett.
-Szólok Cassan...
-Maradjon majd én.-álltam fel azonnal és a lány után mentem. Odakinn már sötét volt és még csak az udvari lámpa sem égett. Némi fény bejött az utcáról, de csak annyi, hogy az ember éppen lássa merre van a medence és a füves rész. Sehol nem találtam Cassandrat pedig még a garázsba is benéztem.
-Itt vagyok.-szipogott. Megfordultam és már is szembe találtam magam vele.
-Anya már tálalja a desszertet.-szólaltam meg nagy nehezen, olyan szép volt.
-Nem igazán vagyok éhes.-suttogott és leült az egyik napozóágyra.-Anya megöl ezért az incidensért.-nevetett erőltetetten és megtörölte szemét.-Na még ez is.-mutatott a kézfején hagyott fekete csíkra, vagyis azt hiszem volt ott egy csík, a sötét miatt nem voltam benne biztos.
-Na várj csak.-térdeltem le elé és magam felé fordítottam arcát. Lehúztam a pulcsim ujját majd óvatosan megtöröltem a szemét.-Hát a semminél jobb.-nevettem el magam.
-Kösz.-mosolyodott el félszegen.-Jobb lenne ha hazamennék.-állt fel. Én nem akartam, esküszöm nem akartam oda nézni, de még is odanéztem. Az a vörös ruha annyira felcsúszott, hogy szinte láttam a bugyiját.
-Hülyéskedsz velem ugye?-mutattam combjaira mire lenézett, de a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy meg lenne illetődve.
-Annyira szarok már rá.-sóhajtott nagyot, de azért rendbe hozta magát.
-Húha nem gondoltam volna, hogy te tudsz csúnyán beszélni.-döbbentem le, de boldogsággal töltött el, hogy végre szívből felnevetett.
-Durvább is szoktam lenni.-nézett rám kihívóan.
-Mint például?-hajtottam oldalra fejem és úgy mértem végig.
-Mint például nagy élvezetek közepette.-az állam hangosan koppant a padlón, persze átvitt értelemben eme kijelentése hallatán.
-Te nagyon utálsz engem igaz?-nyögtem fel és muszáj volt valami másra koncentrálnom és nem elképzelnem mikor tényleg nagy élvezetek közepette van. Nem válaszolt csak vigyorogva vissza ment a házba engem pedig otthagyott a fantáziámmal együtt a sötét kertben.

(Cassandra szemszög)

-Nagyon élveztük a ma estét. Köszönjük a vendégszeretetüket.-fogott apa kezet Mr.Lynch-el.
-Megtiszteltetés.-biccentett anyámnak és nekem.
-Viszlát.-köszöntem el majd elindultunk a kocsi felé.
-Még találkozunk.-állt meg előttem Ross, majd mikor elment mellettem megfogta kezem és valamit kis papír féleséget nyomott a markomba. A hátsó ülésen ülve, meggyőződve arról, hogy nem figyelnek rám szüleim széthajtottam a kis papírfecnit és csak mosolyogni tudtam azon ami rajta állt.

Nagy élvezetek közepette igaz? :D Hát én szívesen hallanék a szádból mást is mondjuk azt, hogy"Ross" vagy "Ez az Ross", de egyenlőre az is elég lesz ha felhívsz, apádnak megvan a telefonszámom.
UI: a fekete szempillaspirálos és még nem tudom milyenes pulcsim miatt küldöm a tisztító számláját. :D 
Jó éjt! 
Ross, de neked megengedem, hogy bébinek szólíts ;)